Wass Albert:
Mikor a bujdos az Istennel beszl
Uram, n nem tudom az igazsgot
mikppen osztogatod ezutn,
hogy mindenkinek br marknyi jusson:
Annyit tudok csak: esztendeje immr,
hogy vgigdlt a vihar otthonunkon.
Tudnod kell Uram, hisz mindent tud vagy:
nem akartunk mi semmi mst, csak lni.
Szntani, vetni s remlni
Szntani, vetni s remlni
j munkrt vidm aratst.
Nem imdkoztunk sokat, az igaz.
De szerettk a vilgodat, Uram,
ahogy megadtad: gondokkal teltve,
bval s rmmel fszerezve,
a tvisek kztt egy-egy virg...
szp volt Uram, j volt a vilg.
Szerettk a patakodat, mely zengve
selyempartok kzt vgan szkdstt.
A szellt, ahogy hegyeidrl este
virgillattal megrakdva jtt.
Hajnalodat, amikor bokrtsan
felkacagott az ablakunk alatt.
Szerettnk minden bokrot, ft, virgot,
pillangt, felht, madarat...!
Apnk kezt. Anynk mosolyt.
Kisgyermeknk els kacajt.
A cskot, ahogy lnyajkon kigylt.
A vgyat, mikor fellegekbe nylt,
Feld, Uram, akr a jegenye!
Jvendt krt! Bkt s letet!
Mgis a balkezed mozdult elnk
s renk bocstottad a vgzetet.
Most mr igazn nem tudom: a sorsot
hogyan s mikppen rendezed.
De bujdosk knnyben s bnatban
nem lelheted Uram a kedvedet.
Uram, neknk ez a fld idegen.
Az g sem dert itt sugarat mirnk.
Bajor erdkn bujdos magyarnak
bogncsos ton nem terem virg.
Ms itt a szl. Msknt suhog az erd.
Ms nyelven szlnak a patakok.
Bozt tpi a bujdos magyart,
kivert, haztlan rva s zavart...
Uram, Te ezt gy nem akarhatod!
Amerre jrunk: kd lepi az erdt.
Nygnek a fk s tvisek sebeznek.
Brmerre indul cltalan nyomunk:
mg az svny is tfordul keletnek.
Uram! Rendeld mr, hogy hazamehessnk!
Mindegy hogyan s mindegy, milyen ron!
Nem akarunk rkk bujdokolni
ezen a zord, otthontalan vilgon!
Ha kell gyalog is, hesen, vacogva,
tpett llekkel s hallra vltan:
csak otthon legynk egyszer a haznkban!
Vert farkas mell farkasnak bellunk,
vagy koldusnak a templom kszbre,
rabnak, ha kell, testvr-rabok kz:
csak haza jussunk vgre!
Hogy beszlhessnk magyarul a fldhz
s megrtsk, amit zgnak a szelek...!
Ha Szodoma lttn kv vltozom:
Uram, n akkor is haza megyek!
Nincsen napodnak mshol melege.
Sehol sem olyanok a csillagok.
Ha szzszor tkozott is az, aki magyar:
nem lehetek ms, ha egyszer az vagyok...!
Add jra ltnom apmat, anymat,
vagy srjukat br, ha tbbet nem lehet...
Hadd roskadjak egy szks rom tvbe
eldobva vgre a vndorbotot
s gy sgjam megadssal: Miatynk...
sokat vtettem Ellened s nagyot...
de nzd:
megtrtnt a Te akaratod.
(Bajorerd, 1945)
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
