Remnyik Sndor:
Eredj, ha tudsz!
Egy szvnek, mely ppgy fj,
mint az enym
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, brhol a nagy vilgon
Knnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szllj mint a fecske, dlnek,
Vagy szaknak, mint a viharmadr,
Magasbl a mrhetetlen gnek
Kmleld a pontot,
Hol fszekrak vgyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalansg odaknn
Nem keserbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odaknn a vilgban nem csol
A lelkedbl, ez rz, l fbl
Az emlkezs j kereszteket.
A lelked csillapul viharnak
szrevtlen ezer j hangja tmad,
Svt, sikolt,
S az emlkezs keresztfira
Tged feszt a honvgy s a bnat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanban Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazban lni nem tudott
De vlln gett az rk kereszt
S egy csillag Zgon fel mutatott.
Ha estnknt a csillagok
Frdni a Mrvny-tengerbe jrtak,
Megltogattk az itthoni rnyak,
Szeld emlkek: eszeveszett hordk,
A szvt kitptk.
S hegyeken, tengereken tlra hordtk...
Eredj, ha tudsz.
Ha majd gy ltod, minden elveszett:
Inkbb, semmint hordani itt a jrmot,
Szrd a szelekbe minden rgi lmod;
Ha gy ltod, hogy minden elveszett,
Menj serdkn, tengereken tlra
Ajnlani fel kt munks kezed.
Menj ht, ha teheted.
Itthon maradok n!
Krogva s stten,
Mint tli varj szraz jegenyn.
Mg nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.
Leszek rl sz az idegen fban,
Leszek az alj a felhajtott kupban,
Az idegen vrben leszek a mreg,
Miazma, lz, lappang rt freg,
De itthon maradok!
Akarok lenni a hallharang,
Mely temet br: hall flekbe eseng
s lzt: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtzsinr,
A kanc rsze, lngralobbant vr,
Mely titkon kszik tz-szz vekig
Hamuban, jben.
Mg a keservek lporhoz r
s akkor...!!
Mg nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varj a szraz jegenyn:
n itthon maradok.
1918 december 20.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
