|
Túrmezei Erzsébet:
Életed és bilincsed
Ha sorsod, hogy magyar vagy,
Büntetlen el nem vetheted.
Ne gondold magad vándormadárnak!
Fa vagy, s az Isten ide ültetett.
A fák nem kelnek útra,
ha esőtlen a nyár, vagy zord a tél.
Kiállják. Várnak esőt és tavaszt.
Életük és bilincsük a gyökér.
Fa vagy te is. Inség tépázza lombod.
Nagy a világ, könnyebb lesz másutt! - mondod,
és nem sejted, mi van a mélybe' lenn.
Indulsz és titkos gyökerek szakadnak.
Csak arra felelj, ne nekem, magadnak:
mi vár a fára, ha gyökértelen?!
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
