Hegyi Gabriella:
Emlékezem
Egy utolsót lobbant
a gyertya még
majd végleg
elveszítette a fényt,
mit annyira óvott
két kezem,
mit még annyira
akart látni szemem.
Vége! Öleltek át
akkor vigasztalón,
- indulni kell! - mondták,
de én álltam a ravatalon,
hol gyertya kormos
kis csonkját néztem,
vele halt akkor
minden emlékem.
Pici gyertyám fénye
oly gyönyörűen égett,
biztos megtetszett
odafönt az égnek,
elkérte hát tőlem
hiába remegtem érte
s hullat viasz könnycseppet,
ha felnézek az égre.
Egyszer majd
újra öleli kezem,
addig csak
lentről figyelem,
de a mécsest, mi
szívemben érte ég,
már nem veheti
el tőlem az ég!
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
