Vrnai Zseni:
Asszony a tkr eltt
Te tudod csak, s tkrd, hogyha reggel
gyrt, fradt arcod onnan szembenz,
hogy, mint almriomon a gymlcst,
kikezdte mr szpsged a pensz.
Mint tli alma fonnyadsz szrevtlen,
brd rugalma enged, meglazul,
olyann vlsz, mint kp a mzeumban,
mikor repedez rajta a lazur.
Szemed gdrn szorgalmas pk tanyzik,
s hlt bogozva egyre, egyre sz,
kerek kis llad szgletekbe csorbul,
s ajkad sarkn kt mly barzda n.
Prblod elhazudni nmagadnak,
s arcod tndri szpre bvld,
fak hajad aranysznekbe mrtod,
vesre rajzolod szemldkd,
s homlokod mgl el, messze zd
emlkeid mardos mhrajt,
ne szrjanak, s ne csordtsk a knnyek
keser, ss, mardos harmatt.
Mert ellensg a knny, csak egyre vnt,
s regnek lenni izz fjdalom,
mikor a llek grcssen tapad mg
hi, muland fldi vgyakon,
mikor a llek nem tud elpihenni,
s nytt testruhdat forrn perzseli,
s kigylva tle, mint egy ji fklya,
keservedet vilgg lengeti.
Hiba minden! Lassan elsttl,
szkbe hamvad, ami fklya volt,
hagyd knnyedet ht esknt omolni,
a srs sok vszes tzet elolt,
trd ssze tkrd, s a vgtelensg
idtlen tengern bmuld magad,
ahol az vek lassan elgyrznek,
s ami szp volt, mindig szp marad.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
