Remnyik Sndor:
Jzsef, az cs, az Istennel beszl
Magassgos,
Te tudod: nehz ez az apasg,
Amit az n szegny vllamra tettl.
Apja volnk, - s mgsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szembe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gynyrûsges s szrnyû szemek,
Oly ismerõsek, s oly idegenek...
Ez az cs-mûhely... ezek a forgcsok...
Mit tehettem rte?... mit tehetek?
n tantottam fogni a szerszmot,
Mgis r fogjk majd a kalapcsot.
gy flek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kborog,
Tekintettõl tzet fog a mûhely,
Tzet a vilg,. s egyszer ellobog.
, j volt vle Egyiptomba futni
S azutn is vni a lpteit,
Fel a templomig, Jeruzslemig,
Mg egyszer elmaradt...
, j volt, mg parnyi rzsaujja
Borzolta szrklõ szakllamat,
Ezst nyomot hagyott mr akkor is,
Komoly nyomot parnyi rzsaujja.
S most olyan ms az tja...
Vezetnm s Õ vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jr,
Magassgos,
De ki tudja a Te svnyedet?
Te vagy az atyja, - n senki vagyok,
Az Evangliumban hallgatok,
S hallgat rlam az Evanglium.
|
|