Köszöntelek kedves Látogató
Köszöntelek oldalamon

DALOL A CSEND

Künn orkán üvöltve fákat cibál...
Benn a szívemben a csend muzsikál.
Behajtom a záporvert ablakot,
Úgy hallgatom a néma dallamot.
Mért mennydörögjön tomboló tusa,
A néma csendnek is van ritmusa.
A magányban sem vagyok egyedül...
Az én szívemben a csend hegedül.
Halk hangja a csupa édes bús vígasz,
S én andalogva kérdem, KI AZ?
Aranyszálból ki sző körém mesét,
Halk húrokon ki pengeti kezét?
Tán Isten szívéből rezdül e zene?
Mintha a végtelenség zengene!
És hallgatom a messzeségen át,
A csendet, ezt a szent melódiát!

(Siklós József)

Orbán Balázs:
A csend harcosa

Engem csöndre nevelt az élet,
Én mindig csendes voltam
és ha mással harcolnom kellett,
önmagammal harcoltam.
Én nem néztem a jót, a rosszat
sokszor elbántak velem.
S tudtam, hogy ocsmány a bűn,
de ocsmányabb az, ki bűntelen.
Én kárhozott vagyok,
ki bűnét szenvedi és ismeri,
Súlyos vétkekkel terhes,
hogy majd megbocsássanak neki.
Én nem hiszek a tisztaságban,
mert nincsen tiszta ember,
De tisztelem azt, kit az élet
felitat küzdelemmel.
Szeretem, ki megtörtségétől
Rogyva fekszik és hallgat
S az utolsó szó jogán magához
ragadja majd a hatalmat.
Mert szemében örök szikra ég,
szeme tükrözi az eget,
Benne szikrázik a messzeség,
mely kibontja a fényeket.
Mert kit csöndre nevelt az élet,
annak hosszú s könnyes az út.
S ha minden csatát el is veszít
Ő nyeri meg a háborút!