|
|
|
Pkolicz Istvn:
Naponknt
aranysujtsos szi estk
tcskmuzsiks szp regsg
irgalmba ajnllak ldva
- nem tudom mennyi van mg htra
naponknt mondjam el mg jkor
ami benned a legfbb j volt,
hogy minden-minden gy ahogy volt
mgis-mgis csak rdemes volt.
hogy rnyk volt, ha volt hatalmam
amit akartl, azt akartam
s gy akartad amit akartl,
ha krtl, akkor is csak adtl
ki mindig tudta mi a dolga
ha a mennybe, ha a pokolba,
nmaga ldozata foglya
- az Istennek is sok lett volna.
ki mindig tudta, hogy mit vllal
ispilngot jrt a halllal
s mert naponknt volt bekertve,
jl tudta mi az: kitertve.
naponta mondjam el mg jkor,
ami benned a legfbb j volt,
hogy magadat is elfeledve
lettl mlt a szeretetre.
ki hiteget csals nlkl
a rncokba is belebklt,
s naponknt megbvott ebben
az irgalmatlan szeretetben
ne a srnl njn a mrtk,
hogy ki voltl s mennyit rtl,
mikor mindennek szge-le
legmblydik holt kmlve
s a grngy - slyos meakulpa -
dbrg koporsba hullva
lnek olcs nyugtatsra
drga srk fitogtatsra.
naponknt mondjam el mg jkor
ami tiszta emberi j volt,
s visszfnye hull szvemre ldva
- ha mgis n maradnk rva.
|
|
|
| | |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
